Enikő itthon van velem három napja (kicsit köhögős, taknyos). Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy óvodai szituációkat játsszon le naphosszat (németül, a társakhoz és óvónénikhez beszélve). Illetve az adventi időszak karácsonyi történetét is naponta legalább kétszer lejátssza. Szertartásosan, mint az óvodában :-). Mindig más játssza az oviban az adott szerepeket, de Enikő itthon csak Mária (Máhrijja, ahogy ő mondja ;-)), vagy minimum angyal... Ja, és a kis Jézus nálunk leánygyermek :-).

Dinnete, avagy sváb pizza sütésen voltunk tegnap Ákossal a karácsonyi vásárban. Évek során hagyománnyá vált ez a waldorf iskolánkban, van egy "kemény mag", akik szervezik, navigálják a 24 napon át tartó akciót. Megvan hozzá minden: kis faházikó fatüzeléses kemencével és lelkes diák illetve szülői közösség.

Azt nem mondom, hogy nem volt pörgős vacsoraidőben három órát végigcsinálni, de így legalább repült az idő és nem fagytunk szét a mínusz öt fokban. Ákos nagyon élvezte, ő csinálta a tésztagombócok szétlapítását. Alig bírta abbahagyni, még nyolckor, vásárzáráskor is sorakoztatta a tepsikre a lepényeket, úgy hogy már kuncsaft sem volt láthatáron :-).

És aki mondjuk már unja az olaszos pizzát, annak itt a svábos változat:

DINNETE

500 g liszt (350 g fehér, 150 g teljes őrlésű)
1 cs. száraz élesztő, vagy fél kocka "rendes"
1 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál barnacukor
1 teáskanál só
kb. 2,5 dl víz

Fél órát kell kelni hagyni a tésztát. Majd négy-öt felé osztani, jó vékonyra kinyújtani a lepényeket.

Tetejükre megy fűszeres tejföl. 1 tojással (ez nyugodtan kihagyható), sóval borssal, köménnyel, fokhagymával, pici majorannával.

Aztán az, hogy a tésztára és szószra ki mit pakol, már a fantázián (és az éléskamra telítettségén) múlik. A vásárban mi kétfélét csináltunk, egy vegetáriánust és egy húsost.
A vegetáriánuson főtt krumpli és sajt volt, a húsoson pedig apró szalonnakockák és hagyma.

Enikő napi átlagban 10 darab csodaszép rajzot készít. Ez egy évben közel négyezer alkotás bárhogy is számolom. Kineveztünk egy jó nagy kosarat a szebbnél szebb és színesebbnél színesebb, kisebb, nagyobb, sima, vagy füzetszerű lapozgatósra összevarrt műveknek. Ha nem szortíroznék, valószínűleg már a tizedik kosár telne meg. Sajnos muszáj néhányat kidobnom, bármennyire is fáj a szívem... Amin tegnap ledöbbentem, hogy Enikő mennyire fejben tartja, hogy miket rajzolt: kipakolta a kosarat, nézegette, lapozgatta, majd közölte a végső leltárt. Miszerint hiányzik ez és ez, ilyen és ilyen rajz... Részletekbe menően emlékezett, és reklamált a kegyetlenségem miatt :-). Megsajnáltam, és kitúrtam a papíros kukából a lapokat. Úgyhogy nincs más hátra, mint kosárbeszerzés jó nagy mennyiségben... ;-)

Harmadik advent

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívükben. De ezt nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, s azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. És csak ha ott van a szemükben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez és láthatjuk meg őt.

Aranyos IKEA reklám...
És véletlenek láncolata úgy hozta, hogy általam készített babácskák is némi szerepet kaptak benne ;-).

Második

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Pontosan ötéves "nagylány" :-)

Első hó

Adventtel és november utolsó napjával az igazi tél is megérkezett. Néhány óra alatt hatalmas mennyiség leesett, és még mindig szakad... A gyerekek nem bánják, sőőőőőőt!!!!! ;-)

Az első

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt... :-)

A szombati bazárral egy elég munkás és pörgős időszak zárult le. Sok szép kézimunka készült, ezenkívül finomságok, gyönyörűséges dekorációk és standok, mindenki azért dolgozott, hogy ez a bazár is éppoly bensőséges, ünnepi hangulatban teljen, mint az előzőek. Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy az, akinek három, vagy még több gyermeke jár a suliba/oviba, hogy tudta megszervezni a sok tennivalót, még nekem is nehéz volt kétfelé koncentrálnom... Igaz, az óvodában benne vagyok a főszervező csapatban, ezzel kicsit több munka jár, és sajnos ez rovására is ment annak, hogy a harmadikosok feladataiban aktívan részt vegyek. Viszont ez utóbbiból kifogtam az "áldásos" romeltakarítást. Persze önként és dalolva, de ha lett volna elképzelésem, hogy mit jelent egy tanteremben felállított 1,5x4 méteres medencéből kihalászni a dekorációt (hatalmas kövek, fagyökerek, féldrágakövek, kagylók, rengeteg moha), majd lapáttal kimerni az aljából a kavicsot, leengedni vödrökbe a vizet és kitakarítani az utána maradt "szépséget" (ezt nem részletezném) - akkor nem hiszem, hogy felvésem a nevem a listára :-) ;-)... Másoknak sem volt fogalma erről, mert egyébként lettek volna markos apukák :-).

És néhány kép...

Jóllakott Ákos, miután derekasan besütizett ;-)...

Kemencés palacsinta és melegszendvics... Utóbbi a most bejáratott, a suli által vásárolt vadonatúj kemencében készült. Decemberben nekem is lesz alkalmam kipróbálni, mert a városi adventi vásárban abban fogjuk több héten át sütni (majd árulni) a sváb pizzát (dinnete-t)...Készülnek a fa mécsestartók.Schwimmende Lichtlein...avagy az a bizonyos medence... Ennek lényege az volt, hogy a korom sötét teremben, ahol gyertyák égtek és líra hangja szólt, a gyerekek vízre bocsáthatták kis dióhéj hajójukat (ebben is kicsi gyertya égett), és bebarangolhatták a vízi manók világát.Az óvodai stand a sok szépséges kézimunkával.

„Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam,
benne mindenféle régi
s mindenféle új van.”

(Részlet Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem című verséből)

"Anya, vicces volt a fogorvosnál..."

Ennek a mondatnak igazán örültem, mikor Ákos szájából elhangzott. Ugyanis első fogorvosi élménye volt, ami nem árt, ha kellemes emlékeket idéz fel majdan felnőttkorában.

Az egész úgy kezdődött, hogy az iskolai fogorvosi ellenőrzés után kaptunk egy papírt, hogy keressük fel a saját orvosunkat, mert kezelendő fogat találtak. Ekkor kicsit elszomorodtam, mert Ákos igazán lelkiismeretes fogápoló, reggel, este nagyon alapos (sok percen át tartó) fogmosást végez, használ fogselymet, egészségesen étkezünk - és ennek ellenére mégis van rossz tejfoga... A közelünkben találtam is egy gyerekekre specializálódott fogorvosnőt, hozzá mentünk el hármasban. Enikő is végignézte a procedúrát, legalább már őt sem éri ismeretlenül a dolog, ha a fogorvosi székbe kerül...

A lényeg, hogy hihetetlen türelemmel, mindent elmagyarázva, megmutatva, szemléltetve tömte be az aranyos, kedves dokinéni Ákos egyik tejfogát. Minden eszközt az egyes műveletek előtt a kis paciens kezébe adtak, kipróbálhatta, megfoghatta, gyurmázhatott a tömőanyaggal :-), majd a "művét" uv-fény alá rakták és megkeményítették, sőt tükröt is kapott a kezébe, hogy láthasson ő is mindent, ami történik a szájában. Még az érzéstelenítést is olyan kíméletes eszközzel adták be, hogy észre sem vette (nem injekcióstűvel, hanem speciális eszközzel és kis csippentésekkel, 10-15 adagban került be az érzéstelenítő az ínyébe). Persze tömés után zsibbadt a szája, meg nem lehetett pár órán át enni, de mégsem volt rossz az élmény.

Nem bánnám, ha mondjuk az iskolafogászaton annak idején valami hasonlót tapasztaltam volna... Akkor talán én sem rettegnék, amikor fogorvoshoz kell mennem... :-/

Ezüst

Az elmúlt két hétben kis családunk minden tagjánál felbukkantak ilyen-olyan, az évszakból adódó betegség jelei. A gyerekeknél a szünidőben (legeslegjobbkor, mert nem szívesen maradnak ki imádott intézményeikből ;-)), Lacinál pár napja, nálam pedig ma jöttek elő ilyen-olyan tünetek. Semmi máshoz nem nyúltunk, mint a kb. fél éve megismert és azóta használt ezüstkolloidhoz, amivel sikerült csírájában elfojtani mindenféle kórságot (remélem ez rám is igaz lesz holnapra/holnaputánra). Anno sok mindent összeolvastam az ezüstkolloidról itt a neten, hát van pro és kontra bőven, de ha abból indulok ki, amit a saját bőrünkön tapasztaltunk, akkor bátran merem ajánlani mindenkinek ebben az influenzás, ilyen-olyan kórságos időszakban! Én már-már csodaszernek tekintem, miután totál elmúlasztotta Ákos igen csúnya szemölcsét, meggyógyította Laci nagyon begyulladt körömágyát, és a náthás megbetegedéseink is csak 1-2 naposak, mióta bevetésre kerül... Ezek után bátrabban állunk elébe a járványos téli időszaknak, és lépten nyomon másoknak is ajánljuk a szert! (Hehe, nem vagyunk ám sem gyártók, sem forgalmazók, és jutalékot sem kapunk senkitől ;-)))))

Ákos mér. Folyamatosan és mindent, ami útjába akad... :-) Ez a nemrégiben kezdődött mérés epocha hatása. Először kezdték a különböző ősi hosszmértékegységekkel, mint pl. az arasz, a láb, a lépés, sőt számomra vicces mértékegységként a "Pobreite" (popószélesség) is bekerült a listába :-). Az iskolát és környékét bejárva méricskéltek, próbálgatták, hogy az egyes dolgokhoz mi a legmegfelelőbb mértékegység, majd a tapasztalatok természetesen a füzetbe is bekerültek. Aztán az osztálytanítótól mindenki kapott egy pontosan 1 méteres spárgadarabot, aminek segítségével ismét körútra indultak. Házi feladatként otthon is mérnek, majd a suliban az eredményeket hasonlítgatják, és maguk közt versenyeznek természetesen, hogy melyikük szobája rendelkezik tekintélyesebb paraméterekkel... ;-)

Ma kezdték a métert kisebb egységeire bontani, ehhez is sokat rajzolnak, vagdosnak és méricskélnek. Így a saját magukon megfigyelhető, az emberi testből eredő mértékekből elindulva találkoznak a ma használt mértékegységekkel.

A következő szülői estre előolvasmányként kaptunk az osztálytanítótól a "Rubikon" korszakról szóló anyagokat, cikkeket. Most ezeket tanulmányozom, meg olvasgatok hozzá a neten találtakból is. Szeretnék majd írni róla, ha össze bírom rendezni a gondolataimat...

Jövő héten az osztálytanító jön hozzánk látogatóba, nagy izgalommal várjuk, már csak azért is, mert vacsoraidő környékén jön, és kérte, hogy a kialakult szokásainkat őmiatta ne változtassuk meg... Így viszont találkozni fog a rendrakás-vacsora-fürdőszobai "szertartás"-aludni indulás körüli nem éppen nyugalmas és idilli állapotokkal, ráadásul egy jó órára, az esti felolvasás idejére egyedül is fog maradni... hihi :-)

Ha az ember beijed a novembertől, és nem hiszi el az időjósoknak, hogy 16 fokos, napsütéses idő várható ezer méter felett is, akkor vagy tűri magán a rengeteg ruharéteget, vagy nekiáll megszabadulni még a jégeralsójától is... :-D (Ez utóbbi művelet torkollt napfürdőzésbe.)

INATURA

Őszi szünet lévén kirándulást is terveztünk a hétre, és hosszas fejtörés után egy múzeum mellett döntöttünk. Tudományos ugyan, de a táblák olvasgatását, a magyarázatokat hagytuk későbbre, most egyszerűen csak nagyot játszottunk. Majdnem négy órát töltöttünk bent, de észre sem vettük az idő múlását, és természetesen még visszavágyunk :-)...






Méhecskék munka közben. Egy csövön keresztül ki tudnak jutni a szabadba, meg vissza is a gyűjtött nektárral :-).

Patkányok a föld alatt... Egész szép kis csatornabirodalmat építettek ki nekik.


Itt éppen madárcsicsergéseket hallgat Enikő.

Ez vicces volt... Egy csillogó-villogó konyha. A bútor fiókjait kihúzva, ajtóit nyitogatva kiderült, milyen élőlények jelenhetnek meg egy kevésbé gondos háziasszony birodalmában... hmmm