Most már ki merem jelenteni, végigjártuk a gyógyulás rögös útját, szerintem a hétvégén mindenki száz százalékosan egészségessé válik. Hétfőtől ovi, suli, munka, hurrá! És állítólag a hideg is alábbhagy jövő hétre, kicsi tavaszi izelítőt kapunk...
Ami nagyon jól jött most (persze máskor is jól tud jönni), hogy én csak egy napos betegséget kellett, hogy átvészeljek. Nem tudom, mi volt a hirtelen gyógyulás oka, én a fejfájásra szedett homeós bogyókkal magyarázom... Lehet, hogy most éppen ez az alkati szerem??

Ákos macit köt az iskolában kézimunkaórán, nagyon lelkes, hozza haza, itthon is dolgozik :-). Egyre szebbek és egyenletesebbek a sorok, és már nem olyan görcsösen csinálja, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. És szem sem futott le az utóbbi időben. Számtanepochán szoroznak, osztanak, rajzolják a füzetbe az Ági által Waldorf laptopnak nevezett dolgot. Szerintem jobb lenne, ha tényleg a kis fa szerkentyű és a színes fonalak lennének előttük, mint a rajzok, éppen ezért lehet, hogy hétvégén szegelünk egyet mi is... Csak úgy önszorgalomból. Ahogy Ákos mondaná: "Mert Spaß." :-)

Az utóbbi hetekben szülői est követ szülői estet, még mindig nincs változás az osztály krízisének ügyében, talán annyi, hogy a pusmogások helyett nyílt beszélgetés van, és mindenki kimondja, mi bántja, mit szeretne, mit változtatna. Egész jól megszerveztek olyan találkozókat, amikor moderátorok viszik a beszélgetés fonalát, ők próbálnak egyensúlyt tartani, hogy ne harapódzzon el a vita, vagy ne legyen sok ismétlés, mellébeszélés, miegyéb. Szóval alakul. Az osztály egyébként, a tanító elmondása szerint, a három hetes szünet után nagyon "együtt van", kiegyensúlyozottak, szuperül lehet velük dolgozni. :-)

Nekem nagyon hiányoznak a babavarró körök... főként a társaság, a varrás nem, mert itthon is folyamatosan varrok hol babát, hol manót, hol babaruhát. Alkotós, kézimunkázós ez a január, pedig munkám is van sok (céges), meg itthoni teendő is, de most valahogy könnyebben megy a napok megszervezése. A gyerekek olyan jól elvannak, hogy csak csodálom őket. Enikő ha egyedül van itthon velem, gyönyörűen elfoglalja magát, vagy jön segíteni. Ha ketten vannak együtt, játszanak közösen (ma pl. a székekből autót építettek, és együtt utaztak ide-oda :-), meg nagy sláger mostanság az orvososdi a karácsonyra kapott orvosi táskával), vagy Ákos csinál valamit, Enikő pedig figyeli, és persze konfliktusok is akadnak (de abszolút kezelhető). Utóbbi általában abból adódik, hogy Enikő mindent utánoz, mindenhová követi Ákost (nem méterekre, hanem centiméterekre van bátyustól...), beleszól a dolgokba, és persze ezt a nagyfiú egy idő után megelégeli és kitör a balhé. De egyébként tényleg egy álom mostanság velük. Szeretem az ilyen harmonikus időszakokat :-)!

Antibigyó recepttel jöttünk ma el az orvostól, pedig ő tényleg csak akkor ír fel ilyesmit, ha már nagyon-nagyon indokoltnak találja (eddig 100%-ban mindig homeóst kaptunk, vagy semmit). A láz plusz a csúnyán begyulladt fülek azt hiszem elég indok volt... Ez Enci első találkozása ilyenfajta gyógyszerrel, remélem rendbe jön tőle, mert már igencsak megviseli a betegség ;-(. Most még azt kell kiderítenem, hogy a bélflórát mivel hozzuk rendbe a kúra után. Úgy emlékszem, azt olvastam, hogy a Normaflore valami miatt nem az ideális. De akkor helyette mi?? Tud valaki ebben tanácsot adni???

Éppen megírtam egy bejegyzést arról, hogy a betegeskedéseink ellenére milyen jól vagyunk, hogy a közérzetünkkel semmi gond, és gyógyulgatunk a mézes csipkebogyóteától, a homeós bogyóktól és a Weleda-orrspraytől, de a publikálásig már nem jutottam, mert "súlyosbodott" a helyzet... :-( Enikő tegnap este lefekvés után egy órával sírva ébredt. Nemigen tudtuk kiszedni belőle, mi a gond, az volt a gyanú, hogy talán rosszat álmodott. De tíz perc múlva ismét nagyon sírt, láttuk, hogy fogja a fülét. Ekkor leesett... Én már titkon bíztam abban, hogy Enikő nem hajlamos a fülfájásra, hisz ennyi idős korára Ákos vagy tíz középfülgyulladáson is túl volt, de úgy tűnik a bacik Encikét sem kímélik. Pedig már az orrát is olyan ügyesen kifújja, és még játék közben sem felejtkezik el arról, hogy hozza a papírzsepit és fújjunk... De hát valahogy mégis eljutottak a fülecskéig azok a fránya baktériumok, jó nagy szenvedést okozva szegény kislánynak :-(. Elég szörnyű éjszakánk volt. Ma váladék is ürült a fülből, jól be is ijedtünk, úgyhogy holnap első utunk a doktorhoz fog vezetni.

Ákos egész jól átvészeli, csak orrfolyás gyötri. Tartja magát rendesen, mert hallani nem akar róla, hogy hiányozzék az iskolából ;-). A múlt héten is felajánlottunk neki egy napos lógási lehetőséget, mert Lacival elutazhattunk volna Münchenbe egy kiállításra. De ő teljesen kiakadt, hogy mit képzelünk... az iskolából hiányozni, egy teljes napot???? Szóval maradtunk, Ákos meg ment a szerelmetes iskolájába :-).

Én is kezdek ramatyul lenni, pedig olyan erősnek éreztem magam, és már nagyon régen nem is voltam beteg... Talán a lelkiekben keresendő az ok.

Viszont nagy öröm, hogy végre, hosszas kísérletezgetés után megtaláltam azt a szert, ami a migrénes fejfájásomra teljesen hatásos. Nem is akartam elhinni a sikert, de tényleg eltalált szer (Natrium chloratum D6), működik, a havonta visszatérő 48 órás iszonyú fejfájásnak végre búcsút inthetek.

Laci még totál fitt és egészséges, neki a jókis mínuszokban torkára fagynak a bacik a napi fél órás, vasútállomásra/ról bicajozásban.

Mindenesetre türelemmel várjuk, hogy a szokásos téli, egyetlen beteges időszakon túl legyünk, aztán jönnek majd a vidámabb napok... Meg talán a tavasz is nemsokára.

Tudom én, hogy az erős gazdasággal rendelkező nemzetek bizalomszintje magas, na de hogy ennyire... :-o Két év alatt valamelyest már megismertük ezt itt No-ban, nem is mondom, hogy nem szimpatikus, mert kellemesebbé teszi mindenki életét, de a mostani eset felett nem igazán sikerült napirendre térnünk.

Az ominózus nyári koccanásom után (itt írtam róla), mint anno említettem is, nem hívtunk rendőrt, nem töltöttünk ki betétlapot (vagy mi a csudát), nem csődítettünk össze szemtanúkat, még azt sem tisztáztuk, ki mit követett el, ki volt a hibázó fél. Egyszerűen egy darab papírra felírtam a rendszámot, a felelősségbiztosítónkat és a biztosítás számát, meg a szokásos nevet, címet és telefonszámot. Mivel sem a bácsi, sem a biztosító nem jelentkezett, mi abban a tudatban éltünk, hogy jelentéktelen volt a kár, talán úgy adódott, hogy azt még "lenyelte" a károsult. Álom, édes álom... Egészen december végéig fel sem ébredtünk belőle. Akkor ugyanis jött a biztosítótól a következő évi tarifáról szóló értesítés. A második abban a hónapban. És ez vált gyanússá. Hogy mi a fenéért emelnek kétszer díjat. Aztán telefonon érdeklődtünk, és elmondták, hogy az első levél a szokásos átárazás, a második pedig a káreset miatti kategória (bonus-malus) visszaesésünk. Hoppá. És itt jön a számunkra már-már felfoghatatlan bizalom kérdése (minden irányba). Egy biztosító úgy kifizet kárt, hogy semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy

• egyáltalán megtörtént-e az eset,
• azokkal történt-e, akik ott voltak,
• az a kár keletkezett-e az autóban,
• akkora mértékű volt-e a kár, mint amennyit a számla mutat (ha egyáltalán van számla),
• az-e a felelős egyáltalán, aki,

és még sorolhatnám a rengeteg kérdést, ami kavarog bennünk. De az elképesztő számunkra, hogy telefonos bemondásra, a másik fél egyetlen elismerő szava, vagy aláírása nélkül kárkifizetés történik, és mindenki mindenkiben kétkedés nélkül bízik, és minden szavát elhiszi.

100%-ban tudom/tudjuk, hogy én hibáztam, jogos a bácsi kárigénye, és engem/minket terhel a felelősség. Ezt soha eszünkbe nem jutott volna tagadni. De (a magyar viszonyokhoz szokván) azt minimum elvártuk volna a biztosítótól, hogy a felelősségünk elismeréseként aláírassák, hogy tényleg mi, hol és hogyan történt. Vagy legalább egy értesítést küldjenek a kárkifizetés után, hogy na ti szerencsétlenek...

Szóval van mit emésztgetni, meg tanulságokat is kellene levonni... De hogy mire szokjuk meg ezt a fene nagy bizalmat??!!

Könyves játék

Mályvacsiga játékra invitált, én pedig, mivel már úgy is terveztem egy könyves (igaz mesekönyves) bejegyzést, el is fogadom, és megpróbálom összeszedni, miket olvastam/tunk 2008-ban.

Íme a szabályok: 1. Írd le annak az 5 könyvnek a címét, amiket 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg 5 embert és értesítsd őket. (ezt ki fogom hagyni)
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre. (ezt is, bocs a játékrontásért)

Az sajnos tény és való, hogy nem vagyok egy könyvfaló moly. Szabadidőben sokkal előbb kerül a kezembe a kötőtű, vagy ülök le a gép mellé, vagy tanulok németet, vagy megyünk a családdal csavarogni, mint hogy a polchoz lépjek és le is emeljek onnan valamit. Persze van sok kedvenc régről, amik rendszeresen évről-évre visszatérnek, vannak azért új felfedezések is, de nálunk azt hiszem mindenképpen a gyerekkönyvek vannak a középpontban :-).

1. Ami a tavalyi év első számú olvasmánya és felfedezettje volt számomra, az a Harry Potter hét kötetestől, szőröstül-bőröstül, egy lélegzetre :-). Egyetlen filmet sem láttam 2008 augusztusa előtt, nem olvastam el még a könyvajánlókat sem, szóval nagyjából csak annyit tudtam róla, hogy világsiker, őrület van körülötte. Aztán kezembe vettem az elsőt, teljesen elmerültem a varázslóvilágban, és mondanom sem kell, nagy rajongóvá váltam én is. Ömlengeni nem akarok róla, a kritikusok nagy tömege már megtette ezt ;-). Viszont azt a hibát elkövettem, hogy a kötetek végigolvasása után a filmekbe is belenéztem, és jó nagy csalódás volt, folyamatosan hiányérzettel küszködtem. Persze az olvasási élmény és a fantázia szárnyalása után a sűrített filmet nézve természetes is, de egyáltalán nem is szabadott volna egy hirtelen ötlettől vezérelve a képernyő elé ülni...

2. Orhan Pamuk: Fekete könyv Nobel-díjas török szerző műve, nem könnyű olvasmány (legalábbis nekem nem volt az). Mindenesetre bejött a stílusa, magával ragadott a mondanivaló, a mondatok, a mélység. Sikerült jókor, jó hangulatban kezembe venni a könyvet, így nem türelmetlenül, felületesen olvastam, hanem nyugalmas körülmények közt jól belemélyedve, és szerintem ennél a műnél ez fontos is...

3. Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset Régi nagy-nagy kedvencek, tavaly is olvastam őket, idén is fogom. Annak ellenére, hogy életrajzi regény (Munkácsy Mihály), nemcsak ismeretet terjeszt, hanem nagyon színes, olvasmányos, romantikus. Számomra letehetetlen, még úgy is, hogy serdülőkorom óta számtalanszor olvastam...

4. Szabó Magda: Az ajtó Nem sok Szabó Magda könyvet vettem régen a kezembe, most vén fejjel kezdem el felfedezni. Persze az Abigélt többször is olvastam, meg az Álarcosbálon is "jókat" bőgtem, a Tündér Lala pedig nagy családi kedvenc. "Az ajtó"-ra nemigen találok szavakat, katartikus élmény volt... Azt hiszem sok Szabó Magdát fogok még olvasni, ha már eddig elmulasztottam :-)!

5. Ide német könyvek kívánkoznának, de komolyabbnak még nem mertem nekiállni, nehogy elmenjen a kedvem ;-). Viszont olvastam szerelmeteseket, meg gyerekkönyveket. Utóbbiak közül Astrid Lindgren a favorit, németül is nagyon szórakoztató, jókat mosolygok.
És ha már könyves téma, akkor a legújabb (karácsonyi) szerzeményeinkről teszek ide egy képsorozatot. Ugyanis most kezdjük felfedezni a német gyerekkönyveket (eddig korainak tartottam). Ákos németül is kezd olvasni, igyekezet is van benne. Én nem merek felolvasni a gyerekeknek, nehogy a helyenként tökéletlen kiejtés bezavarjon a nyelvi fejlődésükbe, de ha Ákos nemsokára jó olvasóvá válik, ő biztos szívesen vállalja majd, akár a húgának, akár saját szórakoztatásra :-).
Szóval körülnéztünk a német könyvpiacon, és azt kell hogy mondjam, a bőség zavara és nagyon magas színvonal uralkodik :-o. Főleg a képeskönyvek terén. De kezdő olvasónak valót is találtunk nagyon jókat. Az abszolút kedvencek:

Ákosék elkészültek a ceruzatartó mappáik hímzésével, varrásával, és megérkeztek a háromszögletű, vastag (speciálisan waldorfiskolák számára kifejlesztett - mondja a gyártó ;-)) ceruzáik. Így az új évet, a számtan epochát már nem viaszkrétákkal, hanem ezekkel a színesceruzákkal kezdték. Ákos a krétákkal is szépen írt és rajzolt, de a ceruzákkal méginkább (persze még mindig vonalazatlan füzetbe, elég nagy betűkkel/számokkal). Valószínűleg az ő kézcsontozata majd' kilenc évesen már teljesen kifejlődött ilyenfajta fogásra, finommozgásra.

Hazatérés otthonról

Magam sem tudom, hol vagyunk otthon, de az tény, hogy ide is, oda is jó hazatérni :-). A kilenc órás út után leülni és élvezni az otthon melegét... Na, ez utóbbi ma ugyan fizikálisan nem volt meg, mivel a fűtést teljesen levettük három hétre és errefelé is farkasordító hidegek jártak. De a szusszanás, felcuccolás, kipakolás után már rendesen kimelegedtünk, a gyerekek meg belemelegedtek a játékba a karácsonyfa alatt. Ők ugyanis ma hasonló meglepetésben részesültek, mint karácsony este, hisz a sok napja itt hagyott karácsonyi ajándékaikat már teljesen el is felejtették... Na, ez nem teljesen igaz, mert otthon azért elmesélték, mit hozott a Jézuska, most pedig újra örömmel fedezték fel a szépséges játékokat.

Én is nagy felfedezést tettem. Mivel elindulás előtt már sem idő nem volt, sem alkalom nem adódótt arra, hogy valakire rábízzuk a lakás virágainak locsolását, egy nem túl emberséges, de úgy tűnik, hatásos megoldást alkalmaztam. Virágok be a nappaliba, mindegyiket agyonlocsol, redőnyt csak félig enged le, radiátort leteker minimálra, így biztosít kb. 16 fokot. Tessék szegény növénykék... ezt nektek a sok szeretetteljes gondozás után! És minderre hálájuk jeléül mit kapok? Csodaszépen élő, zöldellő, burjánzó virágokat, bimbózó orchideát és fokföldi ibolyát, a mandarinfán narancssárga beérett minigyümölcsöket és csodaszép fehér virágokat. El sem hiszem... Napsütés? Kellemes meleg? Heti locsolás? Szerető gondoskodás, nevelgetés? Ugyan már! Úgy tűnik, bejött nekik a "hűvös", a kevés fény és a kiszámíthatatlan vízadagolás, de azt még nem tudom, a jövőben ezeket hogy biztosítsuk nekik... Vagy nem fűtünk és nem húzzuk fel a redőnyöket, és akkor hamarosan a félhomályban ücsörögve szétfagyunk (a kiszámíthatatlan locsolást szerintem tudnánk biztosítani ;-)), vagy minden cserepes "családtag" költözik a lépcsőházba a házmesternéni nagy-nagy örömére :-D....

Update jan. 14.

Az élet úgy hozta, hogy a virágok nem kaptak sokkot a hirtelen változásoktól... Ugyanis a kihűlt bútorok és falak elég nehezen melegedtek át, első nap még didegergtünk kicsit. Aztán ráadásként a redőny dobozába befészkelte magát egy kismadár. Hajnalban a mozgolódására ébredtünk. Próbáltunk zajt kelteni, de nem fogta menekülőre a dolgot, így kénytelenek voltunk a redőnyt leengedve hagyni. Én rosszul lettem a gondolattól, hogy akár be is szorulhat és a feltekeredő redőny mit művelhet szegénykével... Megvártuk, míg semmi zajt nem hallunk a tokból, aztán óvatosan kivilágosítottuk a szobát. Úgy tűnik, mindenki átvészelte ezt a pár napot. A virágok, a madár, és mi is :-).

Már régóta készülök, hogy megszülessen az első újévi bejegyzés (ha már a karácsonyi elmaradt...). Annak ellenére, hogy most három hetet töltünk itthon Magyaroszágon, és az szerepelt a terveinkben, hogy "szellősebbre vesszük" a programarzenált, ez minden igyekezetünk ellenére sem jött össze... Lacinak ráadásul távmunkában dolgoznia is kellett jó sokat. Én szorgalmasan kötögettem(tek), olvasom halomra a könyveket, a gyerekeket pedig kényeztetik a nagyszülők :-). Szóval igazán nem panaszkodhatunk, volt egy nagyon szép karácsonyunk, feltöltő és boldogságos napjaink családunk körében. Szombaton utazunk vissza Ravensburgba, mert 12-én elkezdődik az óvoda és az iskola. Apával mi kaptunk a Jézuskától egy kényeztetős hétvégét, most éppen ennek élvezzük minden pillanatát, leszámítva azt, hogy nagyon hiányoznak a gyerekek... Annyira öszenőttünk már velük, hogy négy nap távollét is iszonyú hosszúnak tűnik...

És végül, ha megkésve is, de mindenképpen szeretnék nagyon boldog új évet kívánni minden kedves olvasómnak 2009-re :-)!!!!!