Lekapcsoljuk...

Oldalt a kis visszaszámlálón lenullázódott a napok száma, így felhívnám még egyszer mindenki figyelmét a holnap esti akcióra, amikor is a világon több száz millióan fogják lekapcsolni a villanyt, a televíziót, a számítógépet, mindent, ami áramot fogyaszt. Egy órára, este 20.30-tól. Megtehető lépés a Földünkért, az életünkért, tegyünk így minél többen!!!!!! :-)

Írás epocha

Mostanában sokat zúgolódnak egyes szülők a számtan és írás epocha miatt. Most ért véget egy három hetes számtan epocha, sokak szerint túl nehéz és bonyolult volt a tananyag. Én nem látom ezt ilyen vészesnek, nyilván azért mert Ákosnak nem voltak gondjai sem a helyiértékes feladatokkal, sem a nagy számos fejszámolással. Most az írás epocha tanításban kérdőjelezik meg a tanítót, pedig ő biztos, hogy tisztában van azzal, hogy eljött-e az ideje annak, hogy vonalak közé írják a nyomtatott kisbetűs szöveget. Én annyira szeretném, ha már egyhangúlag, a teljes szülői közösség megbízna a szakmai tudásában... De úgy tűnik, ez még várat magára :-(.

Íme az írás füzet, amit az osztálytanító már javított. Csillagokat is kapnak a szép oldalakra, persze sokaknak ez sem tetszik... Ákosra nagyon ösztönzőleg hat, bár lehet, hogy csillagok nélkül is igyekezne szépen és odafigyelve dolgozni. Nem tudom... mindenesetre ez a füzet nekem kedvencem, mert tetszik, ahogy írt és amiket rajzolt :-) ;-).

Nyuszikák

...avagy húsvéti előkészületek :-). Ákossal szinkronban kötöttünk tegnap délután. Az övének még nincsen pofija hímezve, de egyébként nagyon ügyesen megkötötte és összeállította engem utánozva.

Amolyan türelmetlen várakozással telnek a napjaink. Mindenkinek elege van már a hidegből, a náthából, a hosszú ideig tartó öltözködésből indulás előtt. Hiába a télies ruházat, a szabadban sem olyan jó lenni hosszútávon, mikor csíp a szél, és tudván, hogy március végefelé akár már 10 fok is lehetne... Az erkélyen, ládákba ültettünk színpompás kis "virágoskertet", de félek, hogy az éjszakai nem kis fagyok megviselik a növénykéket, ha ez hosszabb ideig még folytatódik :-(.

Az elmúlt hetünk meglehetősen mozgalmas volt. Többek között ismét hangyaszorgalommal varrunk, kötünk, barkácsolunk, ugyanis az óvoda tavaszi/húsvéti standdal lesz jelen április elején a heti piacon, a belvárosban. Készülnek színes filcpillangók, kötött és filcnyuszik, báránykák, selyemtündérek, nemezelt dolgok, kisebb manóbabák. Árulunk még sütiket, házi készítésű lekvárokat, fából készült kisebb játékokat. Tavaly például olyan sikeres volt az "akció", hogy majdnem 600 euró összejött, és az óvoda kertjének szépítésére fordítódott az összeg...

Pénteken az iskolában, Ákoséknál résztvettem egy euritmiaórán is. Még régebben az euritmiatanárnő kérte, hogy néha legyen jelen egy-egy szülő segítségként. Koordinálni az átöltözködést, átkísérni őket a másik épületbe, majd ugyanez visszafelé is. Tényleg nagyon kaotikus állapotok uralkodnak ilyenkor... A hét utolsó órája, egy zsák megvadult bolha ilyenkor semmi az osztályhoz képest... Pedig a ruhák szépen vállfákon lógnak a szekrényben, az euritmiacipők egy nagy kosárban ugyanott. Senki semmit nem talál (főként a cipője másik felét :-)), nem tud a ruhába belebújni, minen szanaszét, közben természetesen megy a bohóckodás. Sorba állítani őket sem egyszerű, és az sem, hogy úgy jussunk át az udvaron, hogy némelyek ne landoljanak egy pocsolya közepében. Húúú, hát nem mondom, hogy egyszerű feladat volt... Az órán viszont egy-két kivétellel szépen lecsendesedtek, és csodaszép fuvolaszó mellett lelkesen euritmiáztak. A tanárnő szigorú, a "visszaeső" két bohóckodót a szemben lévő nyolcadikba kellett átkísérnem, ők itt ismerkedtek a földrajzzal :-D, a többieknek pedig úgy vettem észre, ez elég elrettentő büntetésnek bizonyult ahhoz, hogy megzavarják az óra hátralévő részét ;-).

Tegnap Ausztriába, Dornbirnbe mentem Enikővel egy magyartalálkozóra. Úgy hozta az élet, hogy itt találkozhattam 18 év után újra egy általános iskolai volt osztálytársnőmmel/barátnőmmel, akit Svájcba sodort az élet, most itt egymáshoz egészen közel élünk, és talán felelevenedhet a kapcsolat :-). És ennek én annyira, de annyira örülök!

Új "családtag"

Kedves kis kézimalmunkat kiszorította eme új "családtag"... Elődje azon túl, hogy szépen őrölt és karban tartotta az izmainkat, mostantól jobbára a konyha díszeként fog szolgálatot teljesíteni. Már egy éve keresgéltem, vadásztam az Ebay nevű vásártéren elektromos malom után, ugyanis kicsit időrablónak találtam azt a 30-40 perces őrlést, ami egy nagyobb mennyiségű lisztet eredményezett... Nem jártam túl sok sikerrel, mert a használt malmok is szinte ugyanolyan (horror) áron keltek el, mint vadonatúj társaik. Aztán kitartásomnak hála, ráleltem egy olyan aukcióra, aminél az eladó fotót nem tett fel, sőt a címben sem tüntette fel a malom márkanevét. A leírás is egy mondatból állt, mindössze annyi volt, hogy tízszer használták, és tökéletes állapotban van... Ezeknek megfelelően alig találtak rá az emberek, és csak ketten licitáltunk. Így tulajdonképpen a szerencsének és az eladó hirdetési rutintalanságának köszönhetően lett egy szuper elektromos malmunk (Schnitzer) igen jó áron! :-)

Gyönyörűen és gyorsan őröl, úgyhogy nagy az elégedettség... :-)

Már igen régóta érlelődik a gondolat, hogy házitej fogyasztásra térjünk át. Az utolsó lökést az adta, amikor a múltkor kedves ismerősünknél a kávéhoz finom, krémes tejecskét kaptunk. Ahogy az átlátszó üvegből "mosolygott", ahogy kicsordult onnan, na és hát az íze... hmmmm, össze sem hasonlítható a dobozoséval, pedig abból is mindig a jobb fajtát vettem. Akkor nem kérdeztem rá, hogy honnan származik a tej, de nem kellett hosszú és fáradságos nyomozást folytatni, az internet is legalább 30 környékbeli tejtermelőt kidobott találatként (hja, a dús hegyi legelős környéknek hála)... Kiválasztottuk az öt legközelebbit, és ma felfedező körútra indultunk. Amolyan rutintalan módon, üveg/flakon nélkül :-). Kirándulásnak sem volt utolsó, mert csodaszép volt a napsütötte tavaszi vidék, a gyerekeknek meg nagy élmény a bocikkal, lovakkal teli "Bauernhof"-ok (parasztgazdaságok, tanyák) világa. A legszimpatikusabbnak az a hely bizonyult, ami éppen legközelebb van hozzánk (akár biciklivel is megközelíthető). Kaptunk a nénitől ajándék tejet, hogy megkóstolhassuk, megmutatta, hogy még mi mindent lehet náluk venni (sajtokat, vajat, joghurtot, gabonaféléket, krumplit, répát, gyümölcsöket, almalevet, snapszot :-)), és elmesélte, hogy Demeter gazdálkodást folytatnak.

Sokszor, sok helyen (főleg piacon, termékcímkén) láttam már kiírva a Demeter szót, de bevallom, nem tudtam semmit róla azon túl, hogy a termények bio minőségűek. Utánaolvasva aztán kiokosodtam, és azt is megtudtam, hogy a biodinamikus mezőgazdaság irányvonalait Rudolf Steiner fektette le 1924-ben. A gazdálkodás lényege, a szemlélet röviden: A gazda a gazdaságot egységes egésznek tekinti. Ennek részét képezik az ott tartott háziállatok, a termesztett növények, a táj elemei (erdőfoltok, rétek, legelők, a vadon élő állatok), sőt még a tágabb környezet is, egészen a csillagokig. Ezeket az elemeket formálja egésszé a benne élő ember a Steiner által ajánlott biodinamikus preparátumok segítségével. Ezek növényi és állati kivonatokból (gyógynövényekből, trágyából pl.) készülnek (egy év alatt), gondos, rendszeres használatuk erősíti a talaj termőképességét, a talaj mikrobiológiai aktivitását, s nagyobb ellenálló képességet, jobb gyökérfejlődést eredményeznek. Mondhatni ezek a növénytermesztés homeopátiás szerei :-). Ami jellemző még:

• Vetési naptárt használnak - a Hold, a csillagok és a bolygók mozgását figyelembe véve
• A gyomok magjának és a kártevő állatoknak a hamuját felhasználják az ellenük való védekezésben. Az élőlények fejlődésének ugyanis nem kedvez, ha a környezetükben megtalálhatók saját égéstermékeik.
• Vetésforgó alkalmazásával a talajban élő, illetve ott áttelelő kártevők és kórokozók kártételét csökkentik, a talaj állapotát javítják.
• A növényvédelemben csak természetes eredetű anyagok (ásványi őrlemények, növényi kivonatok, olajok, természetes ellenségek, valamint a kén, és állókultúrákban a réz használhatók fel.
• A növényeket úgy társítják, hogy azok között kedvező kölcsönhatás alakuljon ki. Ily módon a különböző fajokhoz tartozó növények riaszthatják egymás kártevőit vagy kedvező mikroklímát teremthetnek egymásnak.
• A megfelelő mértékű állattartás (elsősorban kérődzők) elengedhetetlen a gazdaságon belüli körforgáshoz, az egyensúly kialakításához.
• Saját bevált, jól kiválasztott állat- és növényfajtákkal, nekik megfelelő körülményeket teremtve dolgoznak – az üzem egésze rugalmas, alkalmazkodó lesz, a környezeti vagy klimatikus károkkal szemben védekezni tud.

Tehát egy Demeter gazdálkodás harmonikusan illeszkedik a környezetbe, csekély mértékben sem szennyez és mottója az "egészséges föld = egészséges ember" :-).

A tej pedig, amit ma este ittunk, még a fentieket leszámítva is meggyőző, mert nagyon finom. Még a gyerekek is megállapították, hogy sokkal jobban ízlik nekik, mint a bolti :-). És amiatt is lelkesek persze, hogy gyakran megyünk majd bocinézőbe...

A kis Gauss

Nem hinném, hogy matekzseni a fiam, mint ahogy a fent nevezett férfiú az volt, de tegnap házifeladat készítés közben teljesen egyedül, logikus gondolkodással rájött valamire. Az egyik feladat az volt, hogy 1-től 10-ig kellett az összes számot összeadni. Észrevette (ahogy Gauss is a százas sornál), hogy ha a sor ellenkező végein lévő számokat összeadja, akkor azonos összegeket kap, és egyszerű szorzással megvan az eredmény :-). Nagyon büszke volt magára, meg persze annak is örült, hogy így hamarabb kész a házi, és mehet játszani...

Laci 33 éves lett, ennek örömére ma ünnepeltünk :-).

Nem is olyan régen írtam a Németországban itt is, ott is általunk megtapasztalt bizalomról. Most éppen ennek ellenkezőjéről tudok beszámolni... Ugyanis a hatóság egyszerűen nem akarja elhinni, hogy nincsen tévénk... És abban sem bíznak, hogy az igazat vallottuk be...

Létezik itt No-ban egy olyan adófajta, amit a háztartásban lévő televízió, ill. rádiókészülékek után kell fizetni (nem is kevés ez az összeg, évi több mint 200 euróra rúg). Amikor az ember állandó lakcímre bejelentkezik, szinte másnap már jön is a levél, hogy valljuk be, amink van :-)! Nemcsak a mezei tv- és rádiókészülék számít, hanem mindenféle, adások fogására alkalmas készülék, úgymint számítógép/laptop (tv kártyával - létezik ilyen??) , ébresztős rádió, autórádió, dvd lejátszó, navigációs kütyü stb. Mivel nekünk semmi ilyesmink nincs (a számítógéppel sem tudunk tévézni), csupán egy kocsink rádióval, bevallottunk egy szál rádiókészüléket, és szépen fizettük az adót (így "csak" 68 euró évente). Aztán valószínűleg kidobott minket a rendszerük, hogy "deviánsak" vagyunk, és jönnek a levelek (már a második). Mindegyikben kihangsúlyozzák, hogy egy átlag négyfős háztartásnak kell, hogy legyen televíziókészüléke. Mi az, hogy nekünk nincs? Irgumburgum, azonnal valljuk be! Na jó, nem ezekkel a szavakkal, de ez a lényeg :-). Az első levélnél elfelejtettem, de most vissza kell jeleznem írásban, hogy higyjék már el, valóban nincs tévénk, akár jöhetnek is megnézni. Egyébként a levelek alján apróbetűvel mindig ott áll, hogy bármikor lehet személyes ellenőrzés is, és ha lebukás van, akkor ezer euró a bünti... Én elhiszem, hogy fenn kell valamiből tartani az állami tv- és rádióadókat, és ehhez mindenkinek be kell adnia valamennyit a közösbe, de utálom, hogy bizonygatni kell az igazamat.

Ha már a "deviánsságunknál" tartunk... A múltkor kiváncsiságból megnéztük, hogy mi lenne, ha áramszolgáltatót váltanánk. Szépen kitöltöttük az összehasonlító táblázathoz szükséges adatokat, ki is számolta nekünk a rendszer, hogy melyik szolgáltatónál mennyi a havi áramdíj, de piros felkiáltójellel megjelölte az általunk beírt éves elfogyasztott kWh mennyiséget, hogy vizsgáljuk felül, mert lehet, hogy elírtuk. Ugyanis a mi 4 fős háztartásunk évi fogyasztása No-ban egy átlagos egyszemélyes (!) háztartás évi elfogyasztott mennyiségének felel meg... :-)