Áginál inspirálódtam, majd megvettem ezt a nagyszerű könyvet és elkezdtem Enikőnek a babaházba egy babacsaládot készíteni a meglévő elég bénácska és viharvert (bolhapiacos) nagycsalád helyett. Egyelőre ez a szöszi kislány készült el, még szüksége van szülőkre és testvérekre, utóbbiakból Enikő szerint legalább kettőre... ;-)

János-napi ünnep (Johannistag)

"Der Sonne Licht durchflutet
Des Raumes Weiten,
Der Vögel Singen durchhallet
Der Luft Gefilde,
Der Pflanzen Segen entkeimet
Dem Erdenwesen,
Und Menschenseelen erheben
In Dankgefühlen,
Sich zu den Geistern der Welt."
R. Steiner

Az ünnepek – Székely János erdélyi drámaíró szavaival élve – a természet és az emberélet nagy fordulatait jelképezik.
Ami a természetet illeti: itt Európában, az éghajlatunkon négy, nagyjából azonos időtartamú évszak követi egymást. A Waldorf-pedagógiában, akárcsak az összes néphagyományban, mind a négy évszakhoz – napfordulóhoz – kapcsolódik egy-egy ünnep. Ősszel Szent Mihály napja, télen a Karácsony, tavasszal a Húsvét, nyár elején pedig Szent János napjának megünneplése jelzi az év egy-egy újabb szakaszának kezdetét. Az évkörben a János-nap épp szemben van a Karácsonnyal (Az evangéliumok szerint János éppen félévvel volt idősebb Jézusnál, születésnapja ezért került június 24-re). Karácsony ünnepét bent, a szobában lehet megünnepelni; ennek tükörképe a János-nap, amit teljes egészében kint, a szabadban ünneplünk. Az év legsötétebb napja a lélekben felgyúló fényesség ideje, ezzel átellenben a legélesebb külső fény ideje a lélekben pislákoló halvány gyengédség ideje. Így utalnak egymásra, a legmélyebb sötét és a legkápráztatóbb fény, az év egységes körének két szemközti pontja. A nap átfordulását a nyári napéjegyenlőségen a tűzugrás teszi átélhetővé. Nagy tüzet rakunk, általában alkonyatkor, és amikor kezdenek kihunyni a lángok, akkor a gyerekek, szülők, óvónők, tanárok sorban átugranak felette mintegy bátorságpróbaként, elűzve vele a "gonoszt", a rosszat, a betegségeket.

Az óvodában nálunk a tűzugrást a botokra kötött színes szalagok elégetése helyettesítette...
"Heut' lodert das Feuer, der Rauch steigt empor,
da brechen im Feuer die Geister hervor!"

"Stockbrot" sütés és ribizlievés (Johannisbeer németül), vidámság és éneklés a tűz körül... "Lasst uns singen, fröhlich singen, St. Johann, St. Johann…"

Az elmúlt hetekben, otthon Mo-on meg voltam róla győződve, hogy mind az eper-, mind a bodzaszezon a múlté lesz mire visszajövünk. Nem így történt, hisz nem kalkuláltam bele a kissé csapadékosabb, hűvösebb "előalpoki" klímát, melynek köszönhetően idén duplán élvezkedünk :-). Járunk az eperföldre, szedtünk egy csomó bodzát jó messze a civilizációtól, és készítettünk bodzaszörpöt. Ez utóbbit már évek óta hanyagolom, mert rajtam kívül eddig senki sem szerette a családban. Aztán történt az, hogy Ákos osztálytanítójának a szünetben az az ötlete támadt, hogy az első tanítási napot nem tanulással, hanem erdei sétával egybekötött bodzaszürettel kezdik. Persze a virágokból tartósítószer nélküli szirupot készítettek a gyerekek lelkes közreműködésével. Két nap után egy liternyi szörp boldog tulajdonosaivá váltak mindnyájan, és az is nagy kedvvel kezdte el inni a bodzaitalt, aki addig megkóstolni sem volt hajlandó... ;-) Miután Ákostól Enikő is látta, hogy mennyire ízlik neki, mint mindenben, ebben is utánozni kezdte. Laci is lelkesebbnek tűnt, mint régebben, így kedvet kaptam a készítéshez. Sikerült is annyira nagy adagot előállítanom, hogy teli a hűtő üvegekkel, és ha nem ajándékozzuk el legalább felét, 3-4 hét után landolhatnak ilyen-olyan lefolyókban...

Részemről pánik is jutott az elmúlt hétre.

Tudom, hogy nem szabad az internet híreit olvasni, mert vagy felhúzzák az embert, vagy bogarat ültetnek a fülébe, vagy szomorúságot, emberiségből kiábrándultságot okoznak... De miután nincs tv-énk, és Kossuth-rádiót is ritkábban hallgatok mostanság, nem bírom ki, hogy ne nézzek bele a világ híreibe. Ott aztán folyton van valami a mexikói influenzáról (is), bennem pedig folyton ott motoszkál, hogy bármikor elérhet bennünket. És mivel ráadásként parázós is vagyok, egyszerűen nem tudom elhessegetni a sötét gondolatokat. Aztán amikor elsőszülöttem influenza tüneteit produkálja, persze, hogy rögtön felállítom a diagnózist...

A dolog kimenetel az, hogy az orvos, akihez persze rögtön rohantunk, megnyugtatott bennünket, hogy egyszerű vírusos megbetegedés. Kaptunk homeós cseppeket, és mára már nyoma sincs se láznak, sem izomfájdalomnak, se fejfájásnak, se tüsszögésnek.

Olvasókönyv

Ákosék a szünet után olvasás epochával folytatják a főoktatást. Ehhez kaptak egy olvasókönyvet, a címe: Der rote Gockel (Gabriele Böttcher). Kimondottan waldorfos kisiskolásoknak készült, az első "lépések" megtételéhez. Mielőtt leírnám a gondolataimat, íme ezt mondja a waldorf pedagógia tankönyv témában:

A waldorf iskolákban a diákok maguk készítik el a tankönyveiket, az úgynevezett epocha füzetet. A gyerekek meghallgatják az élőszóval átadott tananyagot, amit lejegyzetelnek, már-már művészien ábrázolnak, közösen megfogalmaznak, esetleg eljátszanak (minél több érzékszerven keresztül érkezik hozzájuk az információ, annál többre emlékeznek). Úgy kell figyelniük és a füzetüket olyan részletességgel elkészíteniük, hogy az alkalmas legyen a tanulásra, mintha tankönyv lenne. Ezt a füzetet saját maguk írják és illusztrálják, a saját ízlésükre formálják - könnyen belátható, hogy ez sokkal érdekesebb, izgalmasabb folyamat és feladat, mint egy fekete-fehér írott szöveg bemagolása. Ez nem csak a gyerekeknek, de a tanárnak is kihívás, hiszen napról napra kell összeállítani és átadnia a kívánt ismeretanyagot. Előnye még, hogy minden pillanatban rugalmasan változtatható az adott osztályközösség képességeihez, az egyéni érdeklődéshez és igényekhez is.

Én mindig azt gondoltam, és abban reménykedtem, hogy a füzetek mellett majd lesz szép, a szülői közösség által összeállított, saját készítésű rajzokkal díszített olvasókönyve az osztálynak, mint ahogy már sokaktól hallottam a waldorfos szokásokról (főként Mo-on). Abba még igazán bele sem gondoltam, hogy már rég készülnie kellene... Az előző olvasás epocha során volt három-négy könyv az osztálytanító könyvtárából (pl. ez), amiket rövid időre haza lehetett vinni, nézegetni, olvasgatni, majd amikor visszavitte valaki, felolvashatott belőle a többieknek. Meg persze olvastak a tábláról, füzetből. Most itt az olvasókönyv, aminek borzasztóan örülnek a gyerekek. Igazából, ha csalódott is vagyok (a meg nem valósult közös, saját készítésű miatt), meg kell állapítanom, hogy nagyon szép könyv, tele igényes szövegekkel, rajzokkal, és a kivitele is szemet gyönyörködtető (fotók sajnos nem adják ezt élethűen vissza). Ha már bolti/gyári (nem tudom, hogy nevezzem), akkor a lehető legjobb választás volt :-)...

Képes beszámoló

Jó volt otthon lenni. Kicsit mozgalmas, de nagyon feltöltő. Eddig a pünkösdi szünetet mindig itt töltöttük Németországban, és húsvétkor utaztunk haza, de több szempontból is jobbnak bizonyult ez a mostani verzió. Márcsak a szünet hosszúsága és az időjárás milyensége miatt is. A két és fél hét szinte egészét a szabadban töltötték a gyerekek, és nagyon élvezték/tük a rengeteg most érő gyümölcsöt, zöldséget, amik a nagyszülők kertjében teremnek... Meg a háziállatokat. És a napsütést, pancsolást, sarazást, fáramászást, unokatesókat, kirándulásokat...

Felsőörsi mamáéknál a kertben jókat hintáztak. Enikő a fára erősített kötelet is megmászta teljesen a felső végéig, majd a papától kikuncsorogták Ákossal, hogy egy tányér alakú ülőke kerüljön a kötélre, ugyanúgy mint az oviban.

Pancsolni megteszi egy vödör is, de Ákos a kerti csapra szerelt gumitömlőből, a tizenegynéhányfokos vízzel is zuhanyzott...
Adrienn húgom Pamut nevű nyuszija is nagy kedvenc volt, egy tálból répáztak ;-).


Tavaly még félt Enikő Roditól (gondolom az akkor még nagyobb méretkülönbség miatt), de most jól összebarátkoztak.
Jártunk a veszprémi állatkertben is. Itt az abszolút kedvencek a prérikutyák voltak, kijöttek hozzánk a biztonságot nyújtó lyukaik közeléből, és elfogadták a kezünkből kínált fűszálakat, sőt a gyerekek ölébe is belemásztak a finom falatok érdekében :-). Enikő a hosszú séta alatt igencsak elfáradt, ki is használta a csábítóan hívogató, elnyúlásra késztető állatkerti padokat :-) ;-).





Ákos már nagyon készült, hogy a papával egy jót horgásszanak ennél a szép tónál.


Enikő is pecázott természetesen :-).


Rájött, hogy nagyobb zsákmány ígérkezik a nádasban és a fűcsomók között.
Íme a kifogott "halak".
Ezek pedig Ákos szerzeményei, 11 halacska és egy rák. A horgászkaland végén, a pár órás vödörrabság után újra örülhettek a szabadságuknak...