INATURA

Őszi szünet lévén kirándulást is terveztünk a hétre, és hosszas fejtörés után egy múzeum mellett döntöttünk. Tudományos ugyan, de a táblák olvasgatását, a magyarázatokat hagytuk későbbre, most egyszerűen csak nagyot játszottunk. Majdnem négy órát töltöttünk bent, de észre sem vettük az idő múlását, és természetesen még visszavágyunk :-)...






Méhecskék munka közben. Egy csövön keresztül ki tudnak jutni a szabadba, meg vissza is a gyűjtött nektárral :-).

Patkányok a föld alatt... Egész szép kis csatornabirodalmat építettek ki nekik.


Itt éppen madárcsicsergéseket hallgat Enikő.

Ez vicces volt... Egy csillogó-villogó konyha. A bútor fiókjait kihúzva, ajtóit nyitogatva kiderült, milyen élőlények jelenhetnek meg egy kevésbé gondos háziasszony birodalmában... hmmm

Én ezt látom a képernyőn, ha a blogoldalt megnyitom. Viszont Lívi és Kanya jelezték, hogy náluk hiányzik a homokszínű lap, a sötétbarna háttér előtt így a pirosas betűk szinte olvashatatlanok. Kérlek benneteket, hogy ha nálatok is fennáll ilyen probléma, akkor jelezzétek a hozzászólásban. Azt még nem tudom, mit lehet tenni... talán sablont váltok, vagy abszolút analfabétaként megkísérlek html-kódot szerkeszteni :-O ;-).

A hörink, mozgásigényét kielégítendő, éjszakánként vadul hajtja a futtatókerekét. Ami fémből van, és persze, hogy az éjszaka közepén kezd el nyikorogni, miután elmúlik az előző olajozás hatása... Ma éjjel is ez történt. Kezemben a kis ecsettel és az olívaolajjal, félálomban áttámolyogtam Ákos szobájába (őt egy cseppet sem zavarja az éktelen zaj) kereket olajozni. És azt vettem észre, hogy Vili (a höri) rávetette magát az ecsetre, majd az olajozás helyére, és vadul nyalta. Úgyhogy mostantól állatkísérleteket folytatunk, majd beszámolok a kutatás eredményéről, arról, hogy hogyan befolyásolja az olívaolaj a hörcsögök élettartamát, egészségi állapotát... :-)

Nem igazán voltunk a helyzet magaslatán, amikor a mai iskolai/óvodai nyílt nap szórólapját tanulmányoztuk. Így lemaradtunk a hónapünnepélyről (éppen akkor értünk, mikor kiözönlött a tömeg), és hiába vártuk az ötödikesek cirkuszelőadását, erről kiderült, hogy egyáltalán műsorra sem került. Mentségünkre legyen mondva, a cirkusz szó szerepelt a kínálatban, valószínűleg ezt gondoltuk tovább... egyébként a produkció helyett kipakolták az iskola összes cirkuszi eszközét, amivel két órán keresztül iszonyú jól mulattunk. Laci azt mondta, addig nem megyünk haza, míg meg nem tanul pálcán tányért forgatni, szerencsére ügyes volt, és összejött. Ákos a másfél méteres átmérőjű gömbön tanult meg egyensúlyozni, aztán odáig fejlesztette a mutatványt, hogy közben diabólóznia is sikerült. Enikő kötélen táncolt, zsonglőrködött, de leginkább az ovis barátaival rohangált és bújócskázott a színpad függönyerdejében. Meg persze kicsit ovizott is, örült, hogy végre itt egy hatnapos munkahét :-).

Egyébként a nyílt nap sem csak arról szól, hogy jönnek érdeklődők, akik a waldorf irányába kacsintgatnak, és betekintést nyernek, hogy miről is szól ez az egész. Hanem egy külön alkalom, hogy a már intézménybe tartozó családok együtt töltsenek néhány órát, egy süti és kávé mellett beszélgessenek, esetleg szép könyveket vásároljanak, a gyerekek jót játsszanak... kicsit másképp találkozzunk, mint a sietős hétköznapokon, így ez az alkalom picit ünnep is nekünk :-).

Ja, és hogy dicsekedjek is kicsit... Ákos tavalyi összes kézimunkája, valamint több formarajz, írás és számtan füzete is kiállításra került :-).

A múlt héten még olyan érzésem volt, hogy kezd fotóalbummá válni ez a blog, most már inkább azt gondolom, hogy egyszerűen elhanyagolom és keveset írok. Igazából nem történik velünk semmi egetrengető (szerencsére), szép nyugalmasan, dolgosan telnek a napjaink. Megérkezett egy olyan évszak is, amit nem lehet nevén nevezni... A lakásból csodás, napsütéses, színes ősznek tűnik, kint viszont téliesen csípős, éjszaka fagyos, 700 m felett pedig havas. Nehéz alkalmazkodni, mikor a múlt héten még nyár volt... Enikő pl. rendszeresen egy szál pulóverben megy ki az udvarra az oviban, és hevesen tiltakozik a kabát ellen.

Ákos továbbra is imád iskolába járni. Igaz, még mindig nem szerette meg a furulyázást, és a horgolásért sem lelkesedik annyira, mint a kötésért, de ennek ellenére gyönyörű színes labdatartó hálót készít. És megtanult folyóírással írni, szerintem nagyon szépen, igazán jó ránézni. Egyedüli gondja a kis- és nagy kezdőbetűkkel van, amit neki még nehéz eldönteni, mivel nincs tisztában a szófajok fogalmával... Amíg ezt nem tanulják (tanév második fele), addig én nem akarok belekavarni, és a tanító is csak azt kéri, hogy a tábláról pontosan másoljanak. A fejből írt szöveg persze más, ott Ákosnál csak a mondat kezdőbetűi nagyok, meg persze vannak viccesen, fonetikusan leírt német szavak :-).

Joel, Ákos legjobb barátja szeptembertől másik iskolába ment, most Leon "lépett elő" első számúvá. Hihetetlenül jól passzol egymáshoz a két fiú, mondhatnám ideális a barátság minden szempontból :-).

Elkezdődött az iskolai/óvodai bazárra készülődés is, nekem meglepően korán, de hát kell is sok idő, hogy a kézimunkák elkészüljenek, és a szervezés is profi legyen... Az óvodában nagyobb szerepet vállaltam, ott a szorgos kezeim mellett, szükség van némi szervezkedésre is. Az utóbbi időben a babavarró körben úgy alakult, hogy én voltam a legtapasztaltabb, nekem kellett a rejtelmekbe bevezetni az újakat, ami a nyelvi akadályok miatt nem is bizonyult olyan könnyű feladatnak, és minden délelőtt után iszonyatosan elfáradtam agyilag. Mostanra megtanultam a babakészítés "szakszavait", meg Michaela barátném is visszatér köreinkbe, úgyhogy talán lazábbá válnak ezek az alkalmak :-).

Ákosék osztályában pedig nemezelős kör alakult szülőkből, erre is járok, mivel Laci a szülői esten felírt a jelentkezési listára :-). A fő cél az, hogy az osztály évszakasztalára ne kelljen mindig innen-onnan kölcsönzött dolgokat rakni, hanem készítsük mi magunk... most például törpéket tűnemezeltünk, és elkezdtük az adventi időszak alakjait (jászolfigurákat). Nem mondom, hogy nem furcsa október elején Máriát formálni... de legalább időben elkészül minden.

Enikő ovis életében is változott néhány dolog, például az egyik óvónéni személye. Úgy alakult, hogy olyasvalaki jött a csoporthoz, akit látásból már ismertek a gyerekek, hisz a tavalyi év kihagyásával régebben ő volt a "játszócsoport" (2-4 éves gyerekek heti kétszer) óvónénije. Frau B. egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott egyéniségű, folyton (és szívből) mosolygó óvónéni, hamar megszerették a gyerekek.

Mivel Enikő barátnői iskolások lettek, neki is új baráti kapcsolatokat kell kialakítania, és ahogy eddig is tette, a nála idősebbekhez csatlakozott. Illetve ez még alakulófélben van, és az óvónők szerint most olyan a csoport összetétele, hogy nem "klikkesednek", többnyire mindenki mindenkivel játszik. Ezt úgy értették, hogy állandó 3-4 fős klikkek nem alakultak ki, persze az idő múlásával ez még változhat...

Laci továbbra is sokat dolgozik, keveset van itthon, most pedig, hogy a cég, ahol dolgozik, reformálásra szorul, ez még több időt jelent. Karácsonyig kell átvészelnünk ezt az időszakot, aztán lesz két-három intenzíven együtt töltött hetünk... Hú, de várjuk már!

Jó játék... csak gyűjtögetni kell hozzá, hullámos kartonpapír réseibe tűzködni a kincseket és kész a korona :-)

Drachenfest -

avagy Mihály-napi sárkányeregetős ünnep a réten :-).
Négy órán keresztül sárkányoztunk, közben pihenésképp hőlégballonok felszállását néztük, beszélgettünk több tucat ismerőssel, megcsodáltuk a többi sárkányt, és hálát rebegtünk az égieknek a csodálatosan ideális időjárásért :-). Nem mondom, hogy nem purcantunk ki a nap végére... A gyerekek olyannyira lelkesek, hogy holnap is menni akarnak, ami nem lehetetlen, mert két napos az ünnep, csak bírni kell erővel (húú, elég kemény dolog ám eregetni :-o) és szükség lesz némi szélre ismét!