2010. máj. 25.

Végre, végre, végre...

Jóidő!!!! Már nagyon vártuk, és ha már megérkezett, akkor egyből kárpótolt is bennünket az elmúlt több mint három heti ázásért, fázásért... És ha már megérkezett, akkor természetesen nem is maradhattunk otthon! Túráztunk (Vorarlberg-Götzis), kneip-oltunk, fura lyukacsos házikóban pancsoltunk. És szívtuk magunkba a meleget, a napsütést...















2010. máj. 21.

A pad

igazán szép lett. És még az eső is megkegyelmezett, arra a fél órácskára, amíg megtartottuk kis ünnepségünket. A gyerekek költöttek pár soros, rímelős versikéket, ezeket mondták el, majd az osztálytanító mesélt kicsit a munkafolyamatról. Az ünnepség csúcspontja számomra az volt, amikor az osztály kánonban elfurulyázott egy dalt. Már nagyon-nagyon régen nem hallottam őket így együtt furulyázni, és ez most hatalmas meglepetésként ért... Szépen, egységesen, hibátlanul játszották el a dalocskát, bezengte az iskolaudvart a vidám muzsikaszó. :-)


Aztán volt lakmározás a finomságokból, amit mi szülők sütöttünk-főztünk. És közben a pad is kipróbálásra került a megfáradt és éppen eszegető, iszogató vendégsereg által.



Persze a pad szomszédságában lévő mászóalkalmatosság volt a legalkalmasabb hely az étkek elfogyasztásához :-) ;-).

2010. máj. 20.

Hosszasan taglalhatnám, hogy mennyire elegem van már az időjárásból, az állandó fagyoskodásból, de amíg embereknek a házát, életét, mindenét viszi a víz és az orkán, addig csak magamban dünnyögök, amikor reggel öltözünk a sok ruhába, és ázunk, és didergünk, és itthon csücsülünk az internetes időjárás-előrejelzést szuggerálva... Remélem összekapja magát a tavasz (illetve már a nyár), mert két hét pünkösdi szünet következik, és azt jó lenne nagyrészt a szabadban tölteni. Ákos kitalálta, hogy pár napra menjünk fel a hegyekbe egy tanyára, ahol vannak állatok, lehet jókat túrázni, hegyet mászni, friss levegőt szívni, de hát aki finnyás az időjárásra, az ehhez a programhoz is várja a javulást... Nekem egyszerűen a hangulatomhoz kellene a napsütés, ezen nem segít a szupermeleg és szupervízálló öltözék sem. Na, majd meglátjuk...

Holnap lesz a padavató, -átadó ünnepség a suliban, ugyanis elkészült a "nagy" közös építmény. Szülőkkel, gyerekekkel egy éneklős, versmondós (gyerekek saját költeményeiből), evős-ivós ünnepség keretében kerül használatba a padocska. :-)

2010. máj. 9.

Házikók




2010. máj. 5.

Nyugodt mederben folydogálnak mindennapjaink. Az időjárás szinte alkalmatlan a hosszabb távú kintlétekhez :-(, amint beköszöntött a várva várt május (kedvenc hónapunk), folyamatos eső és hideg érkezett vele. Ma már azon gondolkodtam, hogy be kellene fűteni, de elvetettem a kósza ötletet, és helyette inkább, hogy felmelegedjek, bevonultam a konyhába sütni.

Az iskolában, Ákosék osztályában elkezdődött a házépítés epocha, ennek keretében a gyerekek saját tervezésű modellházikókat készítenek. Ehhez gyűjtöttek alapanyagokat az erdőben, agyagból formáztak és égettek ki téglákat, most már javában folyik a lázas tervezgetés és kivitelezés. Ha elkészülnek a házakkal, akkor lesz egy nagy közös osztálymunka is, valódi építkezéssel az iskola udvarán. Sajnos ez nem egy igazi kerti ház lesz... nem szokás errefelé. Talán vigyáznak arra, hogy az iskola környékének egységes képe legyen, és nem akarják, hogy évről-évre egy-egy házikóval gyarapodjon az udvar/kert??? Vagy félnek attól, hogy egy nem szakszerűen és bombabiztosan készített építmény balesetveszélyt hordozhat a későbbiekben??? Nem tudom... Mindenesetre az, hogy Ákosék egy udvari padot fognak építeni, szokatlan esemény, de örömmel várja mindenki a végeredményt. Végülis egy közösen épített pad is be fogja teljesíteni a pedagógiai célt, mégpedig a következőt: Kilencéves kora körül a gyermekek világhoz való viszonya döntő változáson megy keresztül. A házépítés-epocha is ezt a változást hivatott szolgálni: a gyermekek képessé váljanak megérteni a hosszú ideig végzett komplex munkafolyamatokat, ezáltal belső biztonságot szerezni az emberi munkafolyamatokban és együtt munkálkodásokban. A folyamat során felmerülő konkrét élethelyzetek iskolázzák intelligenciájukat. Lényeges az is, hogy saját tapasztalataikból, valós, megélt helyzetekből vonják le tapasztalataikat. A gyerekek látják azt is, hogy a szülői/tanári kör segít, így a felnőttek közötti együttműködést és a szülők lelkiismeretes odaadását is tapasztalják: mindez értéket közvetít számukra.

Fotókkal majd biztos jövök, ha a pad ünnepélyes átadásra kerül, előzetesként a terveket mutatom meg, ezek Laci munkái :-)...