Ma kitört a nyári szünidő. Nagyon mozgalmas volt az utóbbi két hét, különböző iskolai és óvodai programokkal, ügyintézésekkel, mindenfélékkel...
Ákoséknak az osztályban van egy öt fős ún. "bandájuk" (három fiú, két lány + tiszteletbeli tag Gandhi kutya), ők szerveztek maguknak egy sátrazós hétvégét, ahol mindent önállóan intéztek kezdve a sátorveréstől a kaja készítésig :-). A rossz idő miatt húzódott a dolog, de tegnap végre sikerült kifogni egy esőmentes délutánt/estét/éjszakát, és iszonyúan jól érezték magukat. Sütöttek grillen kenyeret és húst, csináltak hozzá káposztasalátát, felállították a sátrakat, közben félóránként kutyát sétáltattak :-), este a dombtetőről megnézték a városi tűzijátékot, gondolom a banda titkos ügyeit is megbeszélték, majd jó későn feküdtek le, ma pedig fáradtan de élményekkel telve jöttek a suli utolsó napjára.
Ahol is a tanév zárásaként elbúcsúztattuk a nyugdíjba vonuló osztálytanítónkat. Könnyes volt a búcsú, igazán szép és érzelmes... Az oviban pedig elköszöntünk az iskolába menő gyerekektől és az egyik óvónénitől, aki szeptembertől már az egészen kicsik csoportjában kezd. Mostantól a készülődésé a főszerep, már teljes egészében a nyaralásra, a hazaútra koncentrálhatunk :-).

Ákos idei bizonyítványverse, amivel egyenlőre még mindannyian ismerkedünk :-)

"Der Adler späht mit scharfgespanntem Blicke
aus hoher, ruhevoller Überschau.
So schaue ruhig auch das Haupt und schicke
des Auges Strahl zu jedem Ding genau.
Des Tieres Wesen kann nicht mehr gewinnen,
als niederstoßend Beute zu erraffen.
Erkennen will der Mensch und liebevoll besinnen,
um Schönes, Gutes in der Welt zu schaffen."

Ha július vége, akkor Rutenfest...

Két éve itt írtam róla, most csak néhány kép a nagy felvonulásról (plusz egy a felvonulás utáni a vidámparkos óriáskerekezésről). Ákosék memóriakártyás táblákkal vonultak a Memory játék 125 éves "szülinapja" alkalmából (a játék a városból származik):

Vegetálunk ebben a nagy hőségben, de nem panaszkodom, mert a sok fázós hónap után erre vártunk/vágytunk. Ki is mutatja rendesen a foga fehérjét a kánikula, ami errefelé, az Alpok tövében nem megszokott dolog. És még több mint két hét van a nyári szünidőig... :-o De mielőtt valaki elkezdené sajnálni a "szegény" délnémet gyerekeket, akiknek 35 fokban az iskolapadban kell ülni, elmondanám, hogy létezik a "Hitzefrei" intézménye. Eszerint rövidített az oktatás, ha 10 óra körül árnyékban a hőmérséklet meghaladja a 25 fokot, illetve a tantermek hőmérséklete sem hűl le ennél hidegebbre. Délben hazaengedik az iskolásokat, és a strandok telítettségét tekintve délután a vízparton hűsíti magát, aki csak teheti. Mi is ezt tesszük, hacsak nincs délutáni különóra, mert a lakást sem tudjuk már elviselhetőre hűteni. Az elmúlt két éjszaka volt frissítő zuhé, de utána csak még trópusibb lett a klíma. Ez még mindig nem panasz, mert vagyunk olyan szerencsések, hogy tudunk délutánonként tóban hűsölni, és elviselhetővé varázsolni a nagy meleget.

Az elmúlt hétvégén volt az óvodában a nyárünnep, ami az időjárást tekintve, több év után végre tényleg nyárias jelleget öltött, és nem esőben ázva kellett ünnepelnünk.

Először bent a szobában énekeltünk és játszottunk. Apukák a földön ülve képeztek hajót, amibe a kapitány matrózokat válogatott, és indult a kalandos hajóút :-).

Kint a kertben különböző helyeken lehetett széljátékot barkácsolni, kekszhalakat horgászni, hajóval cseresznyét szállítani, a hegy gyomrában kincsek után kutatni, majd a kibányászott kőből a drágaköveket kikalapácsolni, vízből lábbal kagylókat kihalászni, és célba dobni egy kicsi harangra. A nagy közös körjátékozás és falatozás rövidült a nagy hőség miatt, napernyők és fák árnyékai ellenére dél körül mindenki elkezdett vágyakozni valami hűvös után...

Ákos legújabb kézimunkája ez a hímzett zsák, tervei szerint a készülőfélben lévő jövőbeni kézimunkáit fogja benne tárolni. Mostanában nem is nagyon voltunk képben, mit is alkot Ákos kézimunkaórákon, mert nem hozta haza, nem is mesélt róla részletekbe menően. Két héttel ezelőtt a szülői esten a gyerekek aktuális munkáit név nélkül kiállította a kézimunkatanárnő, akkor Laci rácsodálkozott a szép kacskaringós hímzésre :-). Itthon lelkesen mesélte, milyen szépet csinál valaki, mint kiderült, éppen a mi fiúcskánk :-)...

Az idei utolsó hónapünnepen a harmadikosok egész sokat megmutattak az iskola és a szülői közösségének abból, amivel az utóbbi időben dolgoztak az órákon. Előadtak egy orosz néptáncot énekkel, euritmiáztak (az ABC betűit egy-egy mozdulattal kísérve, ill. egy jános-napi koreográfiát), végül kánonban énekeltek és furulyáztak. Utóbbiról egy rövidke videó: