Bölcsis kör

Ilyen köröket futottunk a gimnáziumban anno. Persze zöldfülű elsősként azt gondoltuk, amikor hallottuk, mit kell futnunk, hogy a bölcsis kör valami nagyon könnyű dolog lehet... Aztán kiderült, hogy ez egy jó hosszú kör, és azért bölcsis, mert magába foglalja az iskola melletti bölcsőde megkerülését is. Szóval nem szerettük... viszont a tesitanárnő nem tudott ott állni minden utcasarkon, így dugiban jókat lehetett lazsálni, sőt a leleményesebbek még útvonalrövidítési lehetőségeket is felfedeztek ;-).

Ma Ákos is bölcsis köröket futott, de teljesen máshol, és teljesen más okból kifolyólag. Azért írom le, mert az ötlet jó, és hátha valaki valaha esetleg alkalmazni tudja. Pénzgyűjtés céljából. Ugyanis erről volt szó.
Említettem már itt a blogon, hogy az óvoda bölcsődével való bővítése elkezdődött (sőt már be is fejeződött). A költségvetés egy részét a tartomány, egy másik részét a város állta, viszont maradt egy rész az iskola/óvoda alapítványának is (kb. egynegyed). Hogy minél kisebb részben terhelődjön az alapítványi költségvetés, és ezen keresztül az egyes családok pénztárcája, jött az ötlet arra vonatkozóan, hogy lehetne "összekalapozni" egy kis pénzt.

A Sponsorenlauf, vagyis a "szponzorfutás" nem helyi specialitás, országszerte gyakran alkalmazzák (akár úszás formájában is). Nálunk úgy folyt, hogy mindenki, aki futni akart, szerzett magának egy szponzort (akár családtag, akár cég, bárki és bármi némi pénzadománnyal a zsebében). A szponzor meghatározta, hogy körönként mennyit ad, és maximum hány kört hajlandó finanszírozni. Pl. Ákos hiába futott 21 kört, a szponzora (Laci munkahelye) "csak" 10-be szállt be anyagilag (persze így is szép összeggel). Aztán a sok kicsiből lett egy szép nagy, és még mindenki jól is érezte magát... Az ovisok miniköröket futottak, egytől nyolcadikig 330 m volt egy kör, a gimnazistáké és felnőtteké pedig 550 m. Lehetett nevezni vicces futásra akár jelmezben, akár egyedi, jópofa járgányok segítségével, bármilyen ötlettel. Jutalmazták a legtöbb kört futó, legtöbb indulóval büszkélkedő és legtöbb pénzt összegyűjtő osztályokat, a legeredetibb ötleteket, a legidősebb és legfiatalabb rajthoz állót. Ajándékként, emlékbe pedig minden induló kapott egy kis kerámia nyakbavalót.
Hangulatfokozóként volt muzsika, süti, kávé, salátabár, grillstand, kézművesstand, sőt a szóban forgó bölcsődébe csoportok is indultak "idegenvezetői" kísérettel. Ami nagyon nem hiányzott, az az eső (plusz mellé társulva hideg). Szakadt egész nap és jól lerövidítette mindenki ott tartózkodását, mert igyekezni kellett haza szárazba öltözködni, átmelegedni :-(. Azt, hogy mennyi jött össze, mennyire volt sikeres a dolog, még nem tudjuk, mindenesetre az tény, hogy a közösség ereje, elszántsága csodákra képes...

Update 09.29.: 14 ezer euró a bűvös szám, ami minden várakozást felülmúlt...

Update 2. 10.05.: Ákosék osztálya futotta a legtöbb kört (548-at) és gyűjtötte a legtöbb adományt (3744 eurót).

Fogtündér

járt ma nálunk... Enikőnél először, úgyhogy ünnepnap a mai :-).

Nem nagyon sikerül visszarázódnom a blogos életbe, hosszú volt a kihagyás... Olvasgatni még csak-csak jövök, de hogy írjak is, az már nagy erőfeszítést kívánt most is. Kis csalással (jóval korábbi dátumokkal) a nyaralós képes beszámolók jelenleg is készülnek és majd valamikor, belátható időn belül publikálom is őket (lsd. előző két bejegyzés)...

Tegnap elkezdődött az ovi, suli. Szívesen mentek a gyerekek, pedig változást hozott bőven az új tanév. Új osztálytanító, új osztályterem, új óvónéni, új társak - de mindenkinek mindenkiről pozitívak az első benyomásaik, így nagy reményekkel indulunk neki az évnek :-). Ákosék a negyedikben, már majdnem a rubikon korszakot átlépve, a "gyermekkor szívének" küszöbén nagy lelkesedéssel és kiváncsisággal kezdenek ismerkedni a természettudományokkal. Első epochájuk az állat- és embertan. Megfigyelik az állatvilágot, ennek az emberekkel való alaktani hasonlóságait, különbözőségeit. Sokat rajzolnak, sokat mennek erdei, mezei sétákra. Később a közvetlen környezet, a lakóhelyük megismerése kerül előtérbe, ennek keretében még térképet is fognak rajzolni. Kézimunkaórán keresztszemes hímzéssel színpompás, vállra akasztható táskát készítenek, és ismerkednek a különböző fonatfajtákkal , a szövéssel. Folytatják a tanév végén learatott és betakarított gabona feldolgozását. Az összekötözött kévék már törelmetlenül várják a szorgos kezek további ténykedését. Következő lépésként a csépléshez készítenek szerszámot (nem tudom hogy hívják, talán cséphadaró?), kicsépelik a magokat, megőrlik és sütnek a lisztből kenyeret.
Lesz közlekedési oktatásuk is (külsősökkel), mert Németországban csak úgy vehetnek részt egyedül a gyerekek az utcai forgalomban kerékpárral, ha egy bicajos jogosítványhoz hasonlójuk van, ennek megszerzése pedig negyedikes korban lehetséges.


Hogy Enikőről is írjak... ő nagy-nagy lelkesedéssel ment oviba, hiányoztak a kis barátai, akikkel tegnap ott folytatták a játékot, ahol a szünidő előtt abbahagyták :-). Az új óvónéni nagyon fiatal, de kedves, aranyos, sugárzik belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság.
Sajnos az óviátépítés nem fejeződött be évkezdésre, nagy még a felfordulás, főleg ami a kertet illeti... De egy-két hét és helyreáll a rend, sőt akkortól már a bölcsisek is jönnek, hogy belakják a szép új szobákat.

Salzburg

Gyerekkori nagy kedvencem volt a "Muzsika hangja" filmváltozata, melyben itt-ott felvillannak képkockák Salzburgról és a környező csodás hegyvidékről. Álmodoztam róla, hogy talán majd egyszer élőben is láthatom... Aztán az álom megvalósulása közelebb került annyival, hogy évente néhányszor elszáguldottunk a Salzburg határában vezető autópályán, az út melletti védőfal résein keresztül vágyakozó pillantást vethettünk a hegytetőn álló várra. Idén nyáron végül megszületett az elhatározás is, Magyarországról hazafelé tartva pár napos városnézést iktattunk be, mint kiderült igazán nagyon megérte! A város gyönyörű, sok a látnivaló, ráadásul mindegyikük "gyerekbarát".
Szállást egy úgynevezett Jugendherberge-ben (ifjúsági szálláson) foglaltunk, innen tömegközlekedve jutottunk el a látnivalókhoz. Létezik egyébként egy Salzburg Kártya, amit az ember az érkezésekor megvásárol (meghatározható, hány napra), és onnantól fogva ingyenesen és korlátlanul használható a tömegközlekedés, Salzburg minden múzeuma és látnivalója szintén ingyenes, sőt még a környékbeli helyeken is néhány dolog (pl. felvonó a hegyekben, hajókázás a Salzach-folyón, kastélylátogatás stb.). A várost jó sűrűn behálózó tömegközlekedés nagyrészt modern trolibusz, igazán gyakori járatokkal.


A hegyekből leömlő Salzach-folyó kettészeli a várost, felette több gyalogos/kerékpáros híd is átível, épp egy ilyenen bandukolunk a lenti képen.



A belváros legnevezetesebb utcája - sok-sok üzlet csodaszép cégérével, Mozart szülőházával és rengeteg turistával - a Getreidegasse.


Ha Salzburg, akkor Mozart Kugel, a marcipános finomság... :-)


A Mönchberg szikláinak belsejében közlekedő felvonóval lehet feljutni a kilátóteraszra, ahonnét igazán pazar látvány nyílik a városra.


Hohensalzburg, vagyis a vár, Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az előtérben, az óriási Mozart golyón álldogáló úriember a város jelenlegi polgármesterének élethű szobra (értelemszerűen időnként cserélődnek a szobrok ;-)).



A konflisokat olasz nevű magyar és orosz lovak húzzák, bejárható velük az egész város. Mi is kipróbáltuk, felejthetetlen élmény volt...



Residenzplatz kora reggel, háttérben pedig a Dóm. Érdemes korán kelni, ha a turistaáradatot annyira nem kedveli az ember...




A várba siklóval (ún. Festungsbahn) jutottunk fel. A karikás dobálójáték kipróbálását követően körbenéztünk a vár épületeiben is. Kezünkbe nyomtak egy mobiltelefonhoz hasonló készüléket, ez volt az idegenvezető :-). A kicsik kütyüjében gyerekverzió szólt, de ők gyakorlatilag lefoglalták magukat a gombok nyomogatásával :-)...








A Mirabell-Garten, háttérben a Mozarteum-mal, a Zeneművészeti Akadémiával.




Hellbrunn kastélyához a Salzach-folyón közlekedő hajóval (igen erős árral szemben!) és londonias emeletes busszal érkeztünk meg. A kastély vicces kedvű, korábbi tulajdonosa egészen érdekes szökőkutakat építtetett a parkba, megtréfálva ezzel vendégeit, és lehetőséget nyújtva a gyermeteg játékokban örömüket lelő idegenvezetőknek, hogy ma is jót mulassanak a látogatókon. A legváratlanabb helyekről tör elő ugyanis a víz, amelyre a vezetőnek természetesen igen nagy befolyása van. Itt senki nem úszhatja meg szárazon! :-D









A kastély kertjében található a Muzsika hangja film egyik jelenetéből jól ismert pavilon.


Az Untersberg 1853 m-es csúcsára kabinos felvonó visz fel. Időnként félelmetesen közel a sziklákhoz, a kötélpályát tartó oszlopoknál erősen kilengve - szóval erős idegzetűeknek ajánlott. Fent lélegzetelállító a panoráma, és az alpesi varjak károgását leszámítva pedig jóleső csend uralkodik. Ja és hideg, jó 15 fokkal hidegebb, mint a hegy lábánál...









Még utolsó napra bezsúfoltuk a Haus der Natur nevű múzeumot, de megérte, mert igazán élvezetes. Hét kiállítószint, tehát hatalmas, akár egy egész napot is észrevétlenül eltölthet itt az ember... Főként, hogy nagyon sok minden nemcsak nézni lehet, hanem kipróbálni is. Az életnagyságú őshüllőktől kezdve a rengeteg akváriumig (tengeri és édesvízi élővilág), a világ legkülönbözőbb tájain élő állatok kitömött változatain keresztül a tibeti életet bemutató kiállításáig rengeteg érdekességet tudhatunk meg. Jó időzítés esetén meg lehet nézni a piranha vagy a lövőhalak etetését is. Külön kiállítás foglalkozik az emberek ősi és jelenlegi hiedelmeivel, az emberi test működésével, a hang terjedésével és a víz energiájával. Van csillagászati terem is többek között a Naprendszer bolygóinak mérlegeivel, amikre ráállva megtudhatjuk, melyik bolygón mekkora a súlyunk. És a hatalmas ásványkiállítás is fantasztikus!

A család hőtérképe:


Kirándulásunk utolsó nagy élménye a hallein-i sóbánya (vagy showbánya?) volt. Mielőtt csapatostul elindul a bányába az ember, mindenki kap egy fehér kabátot és egy nadrágot, ezek védőöltözetként funkcionálnak. A régi bányászokhoz hasonlóan, kisvonatra kell felülni lovaglóülésben, ez száguld be (szó szerint) a bányába. Maga a bánya belülről nem nyújt nyilván akkora látványt, mint egy cseppkő- vagy egy jégbarlang, de az idegenvezető közreműködésével szépen bemutatja a sóbányák keletkezésének folyamatát, a bánya működését és a bányászok egykori életét. Mókás attrakció a bányában a 2 db már a sóbányászok által is használt hosszú, fa csúszda. Eleinte nehezen akaródzott elindulni rajta, féltem, hogyan állunk majd meg odalent. De persze a csúszka abszolút biztonságos. Én Ákossal, Laci Enikővel csúszott jó nagyokat visongatva :-D... Föld alatti kalandozásunk közben az osztrák-német határt többször is átléptük, a bányató vizén tutajjal keltünk át, nyalogattunk sót, sőt egy kis dobozkával még ajándékba is kaptunk.