Nagyon sok beszámolóval maradtam el, ezeket sürgősen pótolni is kellene, mielőtt a szép emlékek homályosulni kezdenek... Még szerencse, hogy van egy csomó fotó, ami azért segít a felidézésben ;-).
És most, hogy felfedeztem a blogger azon funkcióját, ami lehetővé teszi a bejegyzések szabadon dátumozását, neki is kezdek a visszatekintésnek, és eme kis "csalással" az emlékezetes események időben is a helyükre kerülnek.
A János-napi ünnepségünk a pünkösdi szünet miatt kicsit előbb zajlott, viszont nagyon jól sikerült. Még az őszies, esős időjárást is leszámítva.
Az előző este gyönyörűen, sok-sok virággal és különféle zöldekkel feldíszített terem varázslatos hangulatot árasztva várta a nézőket.
Amikor a Nap a legmagasabban áll az égen, az álmából ébredező Pán - görög mitológiában a pásztorok istene - összehívja segítőit, hírvívőit/hozóit, hogy számoljanak be neki, mi is történt az év leforgása alatt a természetben. Felélénkülnek a misztikus lények, szellemek, tündérek - többek közt a faunok, a hegyekben élő törpék, a vízisellők, a levegő tündérei, manók és még Salamander, a tűz szelleme is. Sőt előbukkannak kis békák és gyíkok is, valamint a szúnyogok is mind-mind szeretnék Pánnak elmesélni, mi minden csoda és varázslat, ill. átok történt hegyen-völgyön, vízben, erdőben vagy akár a föld alatt. Mi nézők megtudhattuk, hogy milyen, számunkra láthatatlan, rejtett erők és hatalmak uralják a természetet, és azok milyen csodás változásokon vezetik át a természetet az évszakokon keresztül egészen a legrövidebb nyári éjszakától a leghosszab téliig, és onnantól ismét a következő legrövidebbig.
Sok zenével, énekkel és euritmiával, humoros jelenetekkel varázsolta el az idei negyedik osztály is a közönségét...
„Horchet, horchet dem Weltenton,
der euch eure Wege weist:
lauschend lobt der Sonne Geist."
