A idén kora nyárra eső pünkösdi szünet miatt - még javában a hideg télben - felmerült bennünk egy előszezoni nyaralás lehetősége. Aztán az álmodozást tett követte, egy kisebb családi tanácskozást követően az úticélt is elég gyorsan kitaláltuk: Barcelona és környéke. A kora nyári időpont miatt persze tartottunk kicsit az időjárás szeszélyétől, de így, hogy ennyire délnek vettük az irányt, a félelem alaptalannak bizonyult. Találtunk egy szimpatikusnak tűnő kempinget, ami közel fekszik Barcelonához, vannak bérelhető kis faházai és a tengerparttól sincs messze. Az nem volt szempont, hogy legyenek medencék, de utóbb a gyerekek nagy kedvencévé vált ez a lehetőség... A fekvés és a növényzet valami gyönyörű volt, nem győztük tátani a szánkat és nagy sétákkal felfedezni az egyébként védett egzotikus parkot. Az időjárással igazán szerencsénk volt, tíz napon keresztül napsütéses 27-29 fok volt, pont ideális. Pedig nem jól indult, mert az odautunkon végig Svájcon és Franciaországon keresztül szakadó esőben autóztunk, ez a sötét éjszakában maga volt a rémálom... Ami nagyszerű az előszezoni nyaralásban, hogy nem kell turistaáradattal számolni (Barcelona persze kivétel), a hatalmas területű kempingben olyan jó nyugalmas napokat töltöttünk... Leszámítva a Szent Iván éjt, ami hatalmas, egész éjszakás népünnepély Spanyolországban, folyamatos tűzijátékkal és nagy vigadalommal.
Mivel a gyerekeknek (főként Enikőnek) a vízpart és a céltalan bóklászás a fő programpont, amire szívük szerint le is redukálnák a nyaralást, nem sok városnézést iktattunk be. Csak Barcelonát, igaz azt kétszer is. De ott is próbáltuk lazára venni a programot, hogy ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a lényeg... Egyetlen, amit mindenképp látni akartak a fiúk, az a Camp Nou a focimúzeummal, én pedig a piachoz (La Boqueria) és a libegőzéshez ragaszkodtam. A többi meg jött spontán...
A kemping csodaszép növényzete (a selymes fűbe muszáj volt belehemperegni és mezítláb futni benne):
Homokszobrászok ámulatbaejtő művei:
Vég nélküli pancsolás, homokozás a tengerparton:
La Boqueria, a piac színpompás kínálatával:
La Rambla, a sétálóutca, "hajnalok hajnalán" (de. kilenckor) még ilyen "kihalt":
Kolumbusz-tér az emlékművel és a megmászható hatalmas oroszlánokkal:
A libegő lentről, a kikötőből:
A katedrális kerengője, ahol az ártatlanságot jelképező libák őrzik Szent Eulélia (Barcelona védőszentje) sírját. 13-an vannak, mert Szent Eulália 13 éves volt, amikor meghalt.
Picasso Múzeum belső udvara:
A Camp Nou és a hozzátartozó múzeum, itt egy fél napot eltöltöttünk, annyi a látni- és kipróbálnivaló...
Felsétáltunk a Montjuic-ra, itt található az olimpiai stadion sok más sportlétesítménnyel, amik az olimpiának adtak otthont '96-ban. Belebotlottunk a sportmúzeumba, és ha már ott voltunk, meg is néztük, és igazán nem bántuk meg, mert interaktív dolgaival nagyon élvezetes volt. A Montjuic-ról indul a libegő is, ami levisz egészen a tengerparti sétányig.
Enikő összebarátkozott egy német kislánnyal, Emelie-vel, itt éppen az esti programon elválaszthatatlanok. ;-)
